Temetkezési kultúránk átalakulóban van, elsősorban a globalizációnak és a magyar társadalom utóbbi néhány évtizedében végbe ment változásnak köszönhetően. Figyelemre méltó körülmény, hogy az emberek egyre kevesebbet tudnak szeretteik temetésére szánni. Elsősorban anyagi okokból, évek óta drasztikusan nő a hamvasztások száma és egyre többen viszik haza a hamvakat csak azért, mert nem telik a családnak a sírhely megvásárlására, vagy 25 év elteltével az újra váltásra. Mások azért döntenek a hamvasztás mellett, mert nem tudnak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy férgek rágják szét testüket a hideg, nedves földben.

Sajnos nem alakultak még ki azok az új formák, rítusok, melyek betölthetik az anyagi okokból elmaradó tradicionális, „tisztességes” temetések helyén maradó űrt. A végső búcsú pedig fontos része a gyász feldolgozásának, az elengedés folyamatának, nem szabad kihagyni ezt az évezredek óta szinte minden kultúrában fontos záró momentumot. Szeretettel, némi kreativitással és a kegyeleti szempontok betartásával akár otthon, családi körben is megtarthatjuk a búcsúztató szertartást a hamvasztást követően, de koporsós temetés esetében is számtalan lehetőségünk van az elhunythoz illő ceremónia személyesebbé tételére.

Kevesen tudják, hogy a jogszabályok lehetővé teszik számunkra, hogy a hamvasztást követően hamvainkat ne csak temetőben helyezhessük el. Sokan nem tudják azt sem, hogy a törvény lehetővé teszi, hogy előre döntsünk temetésünk minden apró részletéről és kívánságunkat az eltemettetőnek teljesítenie kell, amennyiben kérésünk nem ütközik jogszabályba, vagy anyagilag nem terhelik meg az eltemettetőt irreális mértékben. Merjünk elgondolkodni és dönteni temetésünk körülményeiről!

Lehetőség van többek között arra is, hogy környezetbarát temetést követően egy árnyas fa tövében, az erdő mélyén pihenjünk meg; mesterséges korallzátonyként – akár egy mesterségesen kialakított temetőben, a tenger mélyén – nyugodjunk gyönyörű, tarka-barka vízi élőlények társaságában; hamvaink egy részét az űrbe kilőve keringjünk a Föld körül az idők végezetéig; az égbolthoz és talán a mennyországhoz is a lehető legközelebb kerülve, hamvainkat sárkányrepülőről, repülőről vagy hőlégballonról szórják szét; hajóról a Dunába, a Temzébe, vagy tengerbe szórják hamvainkat; hamvainkat bakelit lemezbe préselve még a síron túlról intézzünk néhány szót a búcsú szertartás résztvevőihez; hamvaink egy részét töltényhüvelybe, vagy tűzijátékba töltve lődözzék a magasba; egyszerűen csak otthon pihenjünk meg kedvenc rózsabokrunk, almafánk tövében, ahol oly sok időt töltöttük rejtvényt fejtegetve; vagy halálunk után, egy bensőséges hangulatú, családi megemlékezést követően, puha, bármikor megölelhető plüssmaciba csomagolva, a gyanútlan látogatók szeme elől „eldugva” lapuljunk a nappalink polcán, továbbra is szűk családi körben; esetleg hagyományos, koporsós, vagy urnás temetési szertartást tegyünk 1-1 különleges kellékkel, szertartás elemmel, zenével emlékezetessé, egyedivé és különlegessé.

Ez a válogatás csak ízelítőül szolgál, hiszen az egyedi temetések tárháza szinte kimeríthetetlen, különösen, ha a különleges, személyre szabott búcsú ceremóniákat is számba vesszük. De a káprázatos, sokszor talán kicsit extrém lehetőségek között válogatva soha ne felejtsük el: a temetés nem az árától lesz igazán szép, méltó! Sokkal inkább attól, hogy valóban az elhunytról, a közülünk eltávozott egyszeri és megismételhetetlen Emberről szól. Sokkal emlékezetesebb lehet egy szűk családi körben megtartott, hamvasztást követő közös családi megemlékezés, mint egy szokványos temetés még akkor is, ha 1 millió forintos koporsó és szekérderéknyi orchidea kerül a ravatalra.

A Magyarországon működő Lélekhajó Temetkezés kínálatában számos különleges, hazai körülmények között megvalósítható szertartás szerepel. Minden szertartás egyedi és különleges, mivel maximálisan illeszkedik az elhunyt személyiségéhez és a család igényeihez.

Sokan nem tudják, hogy közeli hozzátartozó halálakor "szabadnapot" vehetünk ki, hogy szeretteinket elkísérhessük végső útjukra. Sokszor azonban a munkáltatók sem tudják pontosan, kinek jár a temetési szabadság és tudatlanságból olykor félre tájékoztatják a dolgozókat. Apukám temetése például hétfői napra esett, így több rokon számára is kétségessé vált, hogy rész tudnak-e venni a kora délutáni eseményen. Hogy másnak ne legyen ezzel gondja, most közkívánatra összefoglalom az ide vonatkozó tudnivalókat, tennivalókat.

A munka törvénykönyvének 107. paragrafusa szerint mentesül a munkavállaló a munkavégzési kötelezettség alól közeli hozzátartozója halálakor, esetenként két munkanapon át. Közeli hozzátartozónak minősül ebben az esetben a házastárs, az egyenes ágbeli rokon, a házastárs egyenes ágbeli rokona, az örökbe fogadott, mostoha vagy nevelt gyermek, az örökbefogadó, a mostoha és a nevelőszülő, a testvér, valamint az élettárs. A kieső időre a munkavállalót távolléti díj illeti meg. Arra viszont figyeljünk, hogy ezek a napok nem csökkentik az éves rendes szabadságkeretet. Ilyenkor ugyanis jogi értelemben nem szabadságon vagyunk, hanem csak mentesülünk a munkavégzés alól. Célszerű a halotti anyakönyvi kivonatot lemásolni, mert esetleg igazolásként kérheti a munkáltató.

Azt gondolom, hogy aki megengedheti magának (úgy értem, olyan munkahelyen dolgozik, ahol tolerálják, ha valaki él a jogaival) érdemes nem csak "kiszaladni" a temetése, hanem rászánni az egész napot, rákészülni lélekben, hogy igazán méltó módon vehessünk búcsút az eltávozottól.

Megnyitott hát a Lélekhajó Temetkezés...

Az utcán felénk járók rendszeresen bekémlelnek. Van, aki be is mer jönni nézelődni, a kíváncsiság legyőzi a félelmet, bár szerintem semmi hátborzongató nincs nálunk, ahogy láthatjátok... Szeretettel várunk benneteket akár csak nézelődni, kérdezősködni is, ha érdekel benneteket a téma! (Cím: 1096 Budapest, Ernő utca 30-34.)

Sajnos, csak az idősebb korosztályra jellemző, hogy hajlandó saját halálára racionálisan, praktikus szempontok alapján gondolni, pedig lássuk be: előbb-utóbb valamennyien meghalunk és nagyon ritka, amikor pontosan lehet tudni, hogy mikor. Különösen nagy felelőtlenség ez akkor, amikor egy hagyományos, koporsós  temetés ára kellékekkel együtt, átlagosan 400-450.000 forintba kerül Budapesten. Ha bekövetkezik a tragédia, nem elég, hogy a fájó veszteséggel kell megküzdenie családunknak, de még a temetés költségei is váratlanul a nyakukba szakadnak, elviselhetetlenül nehéz anyagi és lelki terhet róva rájuk.

Mindez egy kis előrelátással, öngondoskodással áthidalható. Váratlan betegség, tragikus baleset sajnos nem csak idős korban érhet minket, ezért mielőbb érdemes gondoskodni magunkról és családunkról: tervezzük meg temetésünk módját, körülményeit, akár minden apró részletét a gyászértesítőtől kezdve a hagyományos, vagy különleges ceremóniákon* át a síremlék feliratáig! Jogszabály garantálja, hogy életében tett rendelkezésinket halálunk után pontosan végre kell hajtani.

 
Több ezer mécses ég a pénteki terrortámadás és az  mészárlás áldozataiért Oslo-ban.

Sokan kérdezitek, hol tartunk, mikor nyitunk, mi újság...

Köszönjük szépen az érdeklődést, tényleg nem vesztünk el, csak hirtelen nagyon sok lett a tennivaló. Megtaláltuk végre azt az irodát, ami minden szempontból megfelel a gyászoló családok méltó fogadására és ahol a Lélekhajó Kegyeleti Klub is otthonra lelhet Budapesten, a IX. kerületben, nem messze a Nagyvárad tértől. Augusztus 1-jétől költözhetünk be, onnan már csak néhány nap a nyitásig.

Most készül a honlapunk, közben intézzük a különleges temetési szertartások hatósági engedélyeztetését, ami sokszor azért sem egyszerű, mert néhány meglepően újszerű megoldásról van szó. Hosszas keresgélés után végre megtaláltuk kifogástalan ízlésű virágos partnerünket is, aki álomszép koszorúkkal, egyedi kegyeleti díszekkel készül a nyitásra. A hagyományos, más temetkezési szolgáltatóknál fellelhető urna, koporsó, egyéb kellék kínálat már összeállt,  de iparművészekkel, képzőművészekkel is tárgyalunk, hogy az elhunytak személyiségéhez illeszkedő ceremóniákhoz egyedi kellékekkel is szolgálhassunk.

Sajnos már most biztos, hogy a hátra lévő néhány nap nem lesz elég arra, hogy minden tökéletes legyen már nyitásra, de talán nem is baj, ha hétről hétre újdonságokkal tudunk előrukkolni.

Hát, így...

Sajnos, a siklósihoz hasonlók - ahol a temetésen a holttest kiesett a koporsóból - tényleg előfordulnak, de ennél abszurdabb, megtörtént esetekről is beszámoltak a cikk alatt kommentelők. Siklóson egy szerencsétlen baleset történt, elszakadt egy kötél, így derült ki, hogy kegyeletsértő gondatlanságról is szó van: az elhunytat nem készítették fel tisztességesen a temetésre.

Meggyőződésem, hogy sok esetben a megrendelők tájékozottságával, tudatosságával sok probléma megelőzhető, ezért különösen fontos, hogy tisztában legyünk a jogainkkal, a szolgáltatók kötelezettségeivel! Természetes,  hogy  a családtagok nem mindig vannak olyan lelkiállapotban, hogy a temetés előkészítésének minden fázisát személyesen tudják kontrollálni. Ezért is nagyon fontos, hogy körültekintően válasszunk szolgáltatót, tisztázzunk minden részletet, költségtételt előzetesen, vagy kérjünk meg bárkit, aki  már szervezett temetést,  hogy legyen segítségünkre.  Őszintén szólva, nem bánnám, ha a fogyasztóvédelmi hatóságok is nagyobb figyelmet fordítanának a temetkezési szolgáltatók tevékenységére. Az sem tenne rosszat a szakmának, ha az USA-hoz hasonlóan, nálunk is több éves, mindenre kiterjedő, komoly szakképzés lenne a feltétele a vállalkozói tevékenység folytatásának és még akkor is ott lennének a szerencsétlen véletlenek, mint most is...

Azt nem árt megjegyezni azonban, hogy minden temetkezési szolgáltatónak rendelkeznie kell felelősségbiztosítással, vagy komoly pénzügyi letéttel, pont ilyen esetekre. A kártérítést követelő család kegyeleti okokra hivatkozva biztos, hogy jelentős összegre számíthat.

Ne engedjük fájó magányba süllyedni a gyászolókat!

A gyászoló embereknek nagy szükségük lenne valakire, aki meghallgatja őket, csakhogy ők gyakran inkább magukba fordulnak, senkit nem szeretnének ezzel terhelni. Ráadásul a halál témája társadalmunkban tabunak számít, nem szívesen hall róla senki. A gyászolót kerülik, hiszen már a megjelenésével is arra emlékeztet minket: mi is meg fogunk halni egyszer, szembesít esendőségünkkel. Nem tudjuk, hogyan kellene viselkednünk a társaságukban és különben is: ki szeret folyton csak szomorkodni?

Franz Joseph Otto Robert Maria Anton Karl Max Heinrich Sixtus Xavier Felix Renatus Ludwig Gaetan Pius Ignatius von Habsburg-Lotharingen az utolsó osztrák császár és magyar király gyermekeként született 1912-ben és 98 éves korában, 2011. július 4-én hunyt el a bajorországi Pöckingben. A látványos, közel két hétig tartó temetési ceremónia fontosabb aktusait fiai - tekintettel idős korára - már 12 évvel ezelőtt megtervezték. Ottó csak annyit kért, hogy szívét Pannonhalmára vigyék.

Az ünnepségsorozat keretében három országban 5  nagyszabású gyászmisét tartottak tiszteletére. Először július 5-én ravatalozták fel a pöckingi St. Pius templomban, ahol gyászmisét tartottak lelki üdvért, majd  a St. Ulrich templomban július 9-én, ahol a fekete-sárga Habsburg zászlóval letakart koporsót ravatalozták fel. A július 11-i müncheni ünnepséget a bajor televízió is közvetítette. A katolikus szertartáson egy zsidó rabbi is imát mondott érte, majd az ünnepség zárásaként elénekelték a Habsburg császári himnuszt. A bajor hegyi lövészek és a tiroli vadászszázad díszsortűzzel búcsúzott tőle. Ezt követően 700 fős fogadáson emlékeztek meg Habsburg Ottóról.

A július 13-i, harmadik ceremónián 1000 vezető politikus és főnemes búcsúztatta Mariazellben. Ezt követően vonattal Bécsbe szállították, ahol a pompás temetési szertartás tegnap délután zajlott. Feleségével, a tavaly elhunyt Reginával együtt – utolsó előttiként - helyezték végső nyugalomra a szinte teljesen megtelt, évente több százezer turistát vonzó Habsburg kriptában, melyben 1633 óta 145 Habsburg családtag nyugszik. A több mint 1 km hosszú, hagyományos díszegyenruhákba öltözött katonai díszegység vezette temetési menetben európai állami vezetők, közéleti személyiségek, valamint európai uralkodóházak tagjai kísérték a sárga-fekete Habsburg zászlóval letakart koporsót a Szent István székesegyházból, a forgalom elől elzárt belvároson át, a Kapucinus templomban tartott gyászmisére.

Temetkezéssel kapcsolatban viszonylag ritkán jutnak eszünkbe környezetvédelmi szempontok, különösen közeli hozzátartozónk halála esetén. Fontos tudni azonban, hogy a jelenleg Magyarországon is használt valamennyi temetkezési forma jelentős terhet ró környezetünkre, beleértve a koporsós temetést és a hamvasztást is.

Koporsós temetés esetében a föld mélyén lezajló bomlási folyamatok szennyezhetik a talajvizet, ami globálisan szemlélve kihat a Föld, így hazánk ivóvízkészletlére is. Különösen károsak az USA-ban is elterjedt - a Sírhant Művek rajongói számára jól ismert  - balzsamozási eljárások, amikor az elhunyt testnedveit formaldehides oldatra cserélik, hogy drasztikusan lelassítsák a test bomlási folyamatait, nyitott koporsós ravatalozásra alkalmas állapotban tartva az elhunytat.  Pozitívumként viszont elmondhatjuk, hogy Magyarországon a jelenlegi jogszabályok szerint kizárólag lebomló, környezetbarát anyagokból készült kellékekkel szabad temetni és szerencsére még nem terjedtek el a külföldön divatos balzsamozási formák sem. De mi a helyzet a roma temetésekkel, a kibetonozott sírgödrökkel, üveg koporsókkal és a koporsók réz fogantyúival? Hát, igen. Ez még szabályozásra vár.