Ha a családod sokszor azt sem tudja, mivel lepjen meg születésnapod alkalmából, vajon mire számíthatsz tőlük, ha a temetésedről lesz szó? Kitalálják majd, hogyan szeretted volna?

Nálunk mindenkinek egyházi szertartás szerinti temetése volt, pedig nem vagyunk különösebben vallásosak. Miért? Mert ez a szokás. Vagy mert ez olyan kézenfekvőnek tűnt. De miért kéne olyan szokásokhoz ragaszkodnunk földi létünk utolsó momentumainál, melyekhez semmi közünk?

Sokan nem tudják, hogy temetésünk módjáról még életünkben rendelkezhetünk és jogszabály garantálja, hogy amennyiben kéréseink nem okoznak különösen méltánytalan, erőn felüli terhet az eltemettetőnek, valamint nem ütköznek hatályos jogszabályokba, bizony pontról pontra minden kritériumnak teljesülnie kell. Meghatározhatjuk a temetés módját (hamvasztásos, vagy koporsós), de a búcsúztató ceremónia minden apró részletét is, kezdve a gyászértesítők dizájnjától a virág összeállításokon át, a búcsúztató zenéig, vagy a lovashintón ülő gyászhuszárok öltözetéig. Ha úgy akarjuk,  haza vitethetjük hamvainkat, hogy otthon vehessenek tőlünk végső búcsút kedvenc tárgyaink,  virágaink között (persze ezt előzetesen egyeztetni kell az ott élőkkel), vagy választhatunk különféle alternatív megoldások közül is, melyek illeszkednek személyiségünkhöz. Rendezhetünk  akár bohóc temetést is, mint amilyen Norman Thompson-é volt 2 évvel ez előtt, még ha ez elsőre kicsit bizarr is...

Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra a temetés méltósága nem a temetési számla végösszegével arányos, hanem sokkal inkább a személyes jellegével. Szóval? Te hogy szeretnéd?