Most, hogy temetkezési vállalkozóként munkánk révén gyakorlatilag mindennapjaink részévé vált a halál, folyamatosan figyelem, ki hogy próbálja elkerülni napi szinten a halál emlegetésével járó kényelmetlen érzést. Az egyik koporsó forgalmazó például nem koporsókat, hanem következetesen "dobozokat" szokott hozni és nem hajlandó gyerek koporsókról tárgyalni, mert szinte fizikai rosszullétet érez a gyerekhalál gondolatától. Az egyik kedves boncmester nem személyként, nevén nevezve emlegeti az elhunytakat, hanem XY testéről beszél (egyébként minden alkalommal nagy tisztelettel). A szállítók már halottért mennek a kórházba, a kórházi számlán halottkezelési díj szerepel, a búcsúztató "drága elhunytunk"-at kíséri a sírhoz a családdal együtt.
Érdekes, ahogy ismerőseink, barátaink is folyton rébuszokban beszélnek, vagy hangjukat lehalkítva, kis hatásszünet után, szinte mentegetőzve érdeklődnek arról, hogy jól vagyunk-e, jól megy-e az üzlet. A halál témája majdnem mindenkinek nehéz és inkább kerüljük a témát, finomkodunk, vagy a halál szinonimáiból szemezgetünk, csak ne kelljen kimondanunk, hogy "meghalt". De melyik kifejezés írja le legjobban ezt a folyamatot, állapotot?
- - bedobta a törölközőt
- - alulról szagolja az ibolyát
- - kinyiffant
- - visszaadta a lelkét a teremtőnek
- - elpatkolt
- - eljött érte a kaszás
- - jobblétre szenderült
- - kilehelte a lelkét
- - fűbe harapott
- - az örök vadászmezőkre távozott
- - kinyúlt
- - beadta a kulcsot
- - magához szólította az úr
- - elveszítettük
- - elszállt a lelke
- - kipurcant
- - kifingott
- - itt hagyta az árnyékvilágot
- - bekrepált
- - feldobta a talpát
- - feldobta a bakancsot
- - életét vesztette
- - elment
- - neki már annyi
- - neki már befellegzett
- - örök nyugovóra tért
- - stb.
Nektek is nehezetekre esik beszélni a halálról? Vagy csak ha a sajátotokról, esetleg közeli hozzátartozóéról esik szó? Szerintetek melyik kifejezés fedi legjobban a fogalmat? Mitől függ, milyen kifejezést használtok?
Mó, a gyalogos 2011.10.02. 09:29:15
LéIekhajó 2011.10.02. 09:48:24
IQ_nuku 2011.10.02. 09:53:58
Mó, a gyalogos 2011.10.02. 10:37:22
IQ_nuku 2011.10.02. 10:49:42
LéIekhajó 2011.10.02. 11:45:16
krausz2 2011.10.03. 13:29:00
Mert ezekben az esetekben összetörve imátkozól csak úgy mint utolsó órádban... Segg fej!
2011.10.03. 13:33:13
Szelid sunmalac 2011.10.03. 13:54:29
Lacusru 2011.10.03. 14:04:07
bambapacák 2011.10.03. 14:46:26
csíra 2011.10.03. 14:55:26
(Lehet, hogy nem is kommentben kéne kérdeznem...)
dr poljakov 2011.10.03. 15:08:50
LéIekhajó 2011.10.03. 15:21:39
a katona fehérben 2011.10.03. 15:26:14
a teremtőhöz! Ez egy néhai papagáj! Állati tetem! Az élettől
megfosztva békében pihen! Alulról szagolja az ibolyát! Földobta
a talpát! Beadta a kulcsot! A fűbe harapott! Ez egy ex-papagáj!"
csíra 2011.10.03. 15:26:25
Köszi a választ, ezekszerint ez nem is olyan nagy "probléma", mint amilyennek tűnt.
Akkor már csak egy maradt hátra: kiélvezni azt az akár még 40 évet is, ami még hátravan édesanyám életéből. Ugyanis még csak 60 éves. Örülni fog a hírnek, köszi :)
lutria 2011.10.03. 16:02:49
LéIekhajó 2011.10.03. 16:09:10
krausz2 2011.10.03. 16:31:49
alfredaurel 2011.10.03. 16:31:55
B-rocker (törölt) 2011.10.03. 16:41:16
Max akik körülállják a sírt azokank hinyozni fog az elhunyt, de aki elhugyt annak már semmi baja többet.
LéIekhajó 2011.10.03. 16:59:44
LéIekhajó 2011.10.06. 11:08:38
northwind 2012.11.25. 22:29:24