A temetkezési törvény átfogó módosítását kezdeményezi a Fidesz. Végre! Igen! Fehéredjen a gazdaság, ne lehessen szakképzettség nélkül temetkezési szolgáltatói tevékenységet végezni, legyen olcsóbb a temetés! Egyetértek!

De azt, hogy szeretnék a hamvak hazavitelét  adminisztratív módon megnehezíteni néhány - megtörtént és meg nem történt - extrém, kegyeletsértő esetet gumicsontként csócsálva a médiában, a privát szférába való durva beavatkozásnak tartom. A változtatás hátterében nyilvánvalóan nem a tudatlan lakosság rakoncátlankodása áll, hanem az, hogy a magas sírhely árak miatt jelentősen csökkentek a temetőfenntartók bevételei. Megértem, hogy ezt valamilyen forrásból kompenzálni kell, de biztos, hogy ezt nem az elhunytak végakaratán átgázolva, az életben maradt hozzátartozók életét megkeserítve kellene tenni.

A jelenlegi jogszabályok értelmében mindenkit olyan módon kell eltemetni, ahogy arról még életében rendelkezett, amennyiben ez nem ró aránytalanul nagy terhet az eltemettetőre. Az új törvénytervezet elfogadását követően ez gyakorlatilag lehetetlenné válik azok számára, akik még életükben úgy rendelkeztek, hogy a természetben szeretnének végső nyughelyet találni anélkül, hogy bárkinek terhére lennének; akiknek mindegy, hol nyugszanak, de szeretnék, ha családjuk nem venne a temetés költségei miatt hosszú évekre elviselhetetlen terhet a nyakába; akik külföldön élnek és szeretteik hamvait nem temetőben szeretnék elhelyezni, mert pontosan tudják, hogy nem lesz lehetőségük rendben tartani a sírt.

A hamvak hazavitelének hátterében az esetek nagy részében anyagi okok állnak. Aki eddig nem tudott megfizetni egy 100 ezer forint körüli koporsós sírhelyet 25 évre és egy 80 ezer forint körüli urnasírhelyet 10 évre, mellé pedig további százezrekért kifizetni a temetés egyéb költségeit, nyilván elgondolkodott, mi mást tehetne,  jobb híján haza vitte. De most mi lesz velük?

Biztos jó, ha egy új jogszabály adminisztratív eszközökkel próbálja kikényszeríteni a temetők igénybevételét, teljes mértékben figyelmen kívül hagyva az elhunyt végakaratát, a család anyagi helyzetét, érzéseit? Mi lesz azokkal a hamvakkal, melyek temetői elhelyezését a család bármennyire szeretné, de nem tudja kifizetni? Ha még banki hitelt sem tudnak felvenni rá, mert munkanélküliek, alacsony jövedelműek, nyugdíjasok, vagy mert már rég eladósodtak a devizahiteleik miatt? Kinek a polcán, hol fognak sorakozni a ki nem adott hamvak százai (ezrei?), és meddig? Vagy az önkormányzatok költségén kötelezően szociális temetést kap, akinek családja nem elég jómódú egy sírhely megvásárlásához? Mit él át ez a család egy olyan procedúra során, melybe semmiféle beleszólása sincs, hiszen nem ő a megrendelő? És vajon hány ilyen temetést tud kifizetni 1-1 szegényebb önkormányzat? Vagy a későbbiekben rátáblázzák a temetés költségeit a család lakására, majd néhány év múlva kilakoltatják őket és hajléktalanokká válnak?

Miért nem humánusabb megoldás, ha haza vihetik szeretteiket? Miért kell azzal a tudattal élniük, hogy a mamát ki tudja hol, milyen körülmények között tárolják és leltározzák időről időre, idegen emberek? Hogy lehet  feldolgozni a gyászt, ha nem tudja valaki méltón, az elhunyt végakaratának megfelelően eltemetni halottját? Miért nem viheti haza Nusi néni Árpi bácsit, amikor 53 évet töltöttek együtt és olyan nehéz a sarki is boltig is elbotorkálni, nemhogy a temetőig?

Az emberiség jellemzően temetkezési célra kijelölt temetőkben temetkezik, a magyarok sem különösebben renitensek, akiket a jegyzőknek kellene megzabolázniuk. Megfizethetővé kellene tenni azt a szolgáltatást, amit valamennyien igénybe veszünk egyszer.

Kedves Döntéshozók! Csak egyetlen pillanatra  gondoljanak bele: mit tennének azzal, aki meg akarná akadályozni Önöket abban, hogy úgy temessék el gyereküket, édesanyjukat, szerelmüket, ahogy a szívük diktálja?

Ne csináljuk ezt egymással...