"A halál egyszerűen a fizikai test levedlése, mint amikor a pillangó kibújik a bábból.
Ez egy átmenet a tudatosság magasabb szintjére, ahol folytatod a tapasztalást,
a megértést, a nevetést, és képes leszel növekedni.
A haldoklásban nincs semmi, amitől félned kellene.
Ez lehet életed legcsodálatosabb tapasztalata.
Az egész attól függ, hogyan éltél.”
/Elisabeth Kübler-Ross/

Hiszek neki. Több mint húszezer haldokló mellett ült figyelmesen meghallgatva,  majd tudományos alapossággal feljegyezve utolsó gondolataikat. A II. világháború után, a holokauszt túlélőivel kezdte egy koncentrációs táborban, ahol önkéntes orvosként  dolgozott, majd kórházakban folytatta haldokló gyerekekkel, balesetet szenvedettekkel és gyógyíthatatlan betegekkel. Hosszú évtizedeken át bolondnak titulálta az orvosi szakma, miközben az elbeszéléseket összegezve leírta a haldoklás 5 pszichológiai fázisát, de számos tudományos és nagyközönség számára is olvasmányos publikációja, egy gyógyító-oktatóközpont alapítása és a halálközeli élményeket feldolgozó workshop-ok százai után végre elismerték munkásságát: 20 doktori címet kapott, 20 könyvét 28 nyelvre fordították le, a XX. század 100 legjelentősebb tudósa közt tartják számon.

A nyugati társadalom korlátoltsága, mely egész életét végig kísérte, legnagyobb álmának megvalósulását is megakadályozta. Egy hospice házat szeretett volna alapítani Virginiában, HIV fertőzött csecsemők számára. A helyiek azonban azt gondolták, hogy ettől gyerekeik veszélybe kerülnek és esetleg AIDS-ek lesznek, így inkább felgyújtották Elisabeth házát, akinek ezzel minden ingósága megsemmisült.

Magyarul is megjelent "A halál mint ragyogó kezet", amit szívből ajánlok mindenkinek, akit szorongással tölt el az elmúlás gondolata. Életem egyik legmeghatározóbb írása és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hivatást váltsak. Elisabeth Kübler-Ross ma lenne 85 éves.