Amikor meghal valaki, különösen, ha az tragikus hirtelenséggel következik be, az éppen körülötte tartózkodók általában nincsenek tisztában a teendőikkel, teljesen természetes, ha hirtelen zaklatottá válnak, vagy akár sokkos állapotba kerülnek, mégis valakinek meg kell őriznie hidegvérét, hogy intézkedni tudjon.

Sok múlik azon, hogy hol következik be a haláleset. Ha otthon, hosszú betegség után, a család talán felkészültebb és eltervezi, mi, hogy legyen. Olyat is hallottam, hogy idős, hosszú ideje nagyon beteg néni gyerekei megbeszélték, hogy nem értesítik azonnal az orvost, ha bekövetkezik a legrosszabb, mert valamennyien el akarnak búcsúzni tőle anélkül, hogy közben idegen emberek hemzsegnének a házban. Ez jogilag nem feltétlenül helyes, de ezt az elhunyt és a család szempontjából is sokkal humánusabb megoldásnak tartom, mint az azonnali elszállítást, majd napok - esetleg hetek - múlva az urnától való búcsúzkodást.

Az első és legfontosabb teendő tehát, az orvos értesítése. A halál beálltának hivatalos megállapítását 6 órán belül orvos, ha mentőautóban áll be a halál, mentőtiszt végzi.

Ha nyilvános helyen, vagy közterületen, járművön hal meg valaki, a legközelebbi orvos (aki akár a véletlenül vele utazó utas is lehet) állapítja meg a halál tényét és gondoskodik a soron kívüli elszállításról, aminek legkésőbb 2 órán belül meg kell történnie. A részletesebb halottvizsgálatot, adminisztrációt a haláleset helye szerint illetékes háziorvos végzi  el,  általában már nem a helyszínen. A vizsgálat közben meg kell győződni arról, hogy van-e olyan irat az elhunytnál, amiben megtiltja, hogy szerveit transzplantációhoz használják fel. (Fontos, hogy aki valami miatt így dönt, hordja magánál ezt a nyilatkozatot, minden eshetőségre felkészülve!)  Ha kórházban, vagy kórházba szállítás közben hal meg valaki, a kórház orvosai végzik el a halottvizsgálatot és a kórházban állítják ki a halottvizsgálati bizonyítványt.

Otthon mindent a háziorvos, rendelési időn kívül az ügyeletes orvos intéz.  Először megállapítja a halál okát, és ha nem rendkívüli halálesetről van szó, a vizsgálatot követően halottvizsgálati bizonyítványt állít ki több példányban, ami a temetéshez ügyintézéséhez lesz elengedhetetlenül fontos. Az orvos hivatalból másolatot küld  belőle az anyakönyvvezetőnek, a Központi Statisztikai Hivatalnak, a területileg illetékes jegyzőnek a hagyatéki eljárás megindítása céljából és az ÁNTSz-nek is. A halottvizsgálati bizonyítványon tesz javaslatot  a boncolásra vonatkozóan, ezt követően gondoskodik róla, hogy legkésőbb 16 órán belül elszállítsák az elhunytat.*

Van, akinek ez a várakozás, együtt az elhunyttal ijesztő, esetleg sokkoló lehet,  mások számára inkább lehetőség a gyászfolyamatot megkönnyítő búcsúzásra. Sokan gyertyát gyújtanak és imádkoznak az elhunyt lelkéért, letakarják a tükröket a házban. Van, aki elszállítás előtt még ragaszkodik hozzá, hogy maga gondoskodjon szerettéről, amíg csak megteheti: megmosdatja, megfésüli és abba a ruhába öltözteti, amiben temettetni szeretné. Én azt gondolom, mindenki csinálja úgy, ahogy számára a legkönnyebb elviselni a veszteséget és ahogy talán az elhunyt is szerette volna...

* Megjegyzés: a boncolásról és a halott szállításról később még részletesen szó lesz, addig is érdemes megjegyezni, hogy ha az orvos azt állapítja meg, hogy boncolásra van szükség, a kórházba szállítás költségeit nem a család, hanem a kórház viseli!)